Lánggátló szer szívóképes anyagok impregnálásához és ipari alkalmazásokhoz

Nem minden lánggátló szer alkalmas minden anyaghoz. Bár léteznek olyan termékek, amelyek természetes szálakon, például pamuton, valamint műszálakon, például poliészteren is alkalmazhatók, sok esetben a lánggátló szerek eltérően befolyásolják az anyag tulajdonságait.

A tipikus változások többek között a következőket érinthetik:

• az anyag fogását (pl. merevebb vagy lágyabb)
• a tapintást (pl. száraz, enyhén ragadós)
• a szennyeződésre való hajlamot
• színváltozásokat
• optikai hatásokat, mint a fényesség, az átlátszóság vagy a struktúra, például lurex- vagy csillogó szövetek esetében

Ezért a megfelelő termék kiválasztása nem kizárólag a lánggátló hatás alapján történik, hanem figyelembe kell venni a tapintással, megjelenéssel, továbbfeldolgozással és a használati időtartammal kapcsolatos követelményeket is.

Ipari alkalmazások esetén további szempontok is megjelennek, például a kezelt anyag viselkedése a gyártási folyamat során vagy gépi feldolgozás közben.

A TÜCHLER alkalmazásspecifikus tanácsadással és kísérő vizsgálati eljárásokkal támogatja a megfelelő lánggátló szerek kiválasztását és kipróbálását.

Nem léteznek általánosan érvényes tanúsítványok a lánggátló szerek hatásosságáról. A tűzvédelmi hatás kizárólag az anyag, a lánggátló szer és a szakszerű alkalmazás együtteséből adódik.

A TÜCHLER számos ECOGARD lánggátló szerhez úgynevezett mintaszakvéleményeket bocsát rendelkezésre. Ezek a szakvélemények dokumentálják, hogy az adott termék egy TÜCHLER által impregnált anyagon a szabványos vizsgálat szerint meghatározott tűzvédelmi osztályt ért el.

Mintaszakvélemények készítése lánggátló szerekhez
A mintaszakvéleményekhez tipikus, szívóképes anyagokat kezelnek ECOGARD lánggátló szerrel az előírt alkalmazási mennyiségben.
Ide tartoznak például:

• pamut szövetek
• poliészter szövetek
• kevertszövetek (pl. lurex-tartalommal)
• papír, karton
• tömörfa vagy rétegelt fa (pl. lucfenyő)

Az impregnált mintákat ezt követően akkreditált vizsgálóintézetekhez adják át vizsgálatra. A vizsgálatok a vonatkozó szabványok szerint történnek, például EN 13501, EN 13773, DIN 4102 vagy ÖNORM B1-Q1-TR1 alapján.
Az így készült szakvélemények a TÜCHLER-nél letölthetők vagy kérésre rendelkezésre állnak.

Megjegyzés a lánggátló szerekhez kapcsolódó mintaszakvélemények értelmezéséhez
A mintaszakvélemény azt igazolja, hogy egy konkrét anyag, amelyet ECOGARD lánggátló szerrel kezeltek, egy meghatározott szabvány szerinti tűzvédelmi besorolást elért. Ez tehát az adott anyag, illetve anyagtípus alapvető alkalmasságát mutatja.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az azonos anyagból vagy anyagtípusból készült termékek vagy tárgyak azonos kezelés mellett automatikusan ugyanazt a tűzvédelmi osztályt érik el.
A tényleges hatás többek között az alábbi tényezőktől függ:

• a konkrét anyagösszetételtől
• a szerkezettől, kikészítéstől és feldolgozástól
• a nedvszívó képességtől
• a választott alkalmazási eljárástól és a felvitt mennyiségtől

Biztonsági szempontból kritikus alkalmazások vagy hatósági jóváhagyáshoz kötött esetekben a TÜCHLER azt javasolja, hogy vagy előzetes vizsgálatot végezzenek, vagy – szükség esetén – egyedi vizsgálatot rendeljenek meg akkreditált laboratóriumnál.

A lánggátló szerekkel kapcsolatban az ügyfelek vagy a hatóságok gyakran kérnek általános építésfelügyeleti vizsgálati tanúsítványt (abP), illetve egy állítólagos „engedélyt” a lánggátló szerekre. Itt fontos a világos szakmai megkülönböztetés.

Az általános építésfelügyeleti vizsgálati tanúsítvány (abP) egy német építésügyi jogszabályok szerinti dokumentum, amely kizárólag építőipari termékekre és építési módokra vonatkozik, vagyis olyan termékekre, amelyeket tartósan építményekbe építenek be. Ez nem általános tanúsítvány a lánggátló szerekre.

A lánggátló szereket azonban túlnyomórészt az alábbi területeken alkalmazzák:

• függönyök és textíliák
• dekorációs és színpadi anyagok
• díszletek, formázott anyagok és ideiglenes szerkezetek

Ezek az alkalmazások nem minősülnek építőipari terméknek az építésügyi szabályozás értelmében. Számukra nem szükséges építésfelügyeleti engedély és nem szükséges általános építésfelügyeleti vizsgálati tanúsítvány sem.

Fontos tudnivalók felhasználók és hatóságok számára:

• Egy abP nem engedély a lánggátló szerekre
• Egy abP nem helyettesíti a tűzvédelmi igazolást
• A DIN 4102-B1 besorolás mindig a konkrétan vizsgált anyagra vonatkozik, nem magára a lánggátló szerre
• Az építésfelügyeleti vizsgálati tanúsítványok kizárólag Németországban érvényesek, nem egész Európában

A lánggátló szerek gyakorlati megítéléséhez ezért az anyagra vonatkozó, nehezen éghető minősítés igazolása (pl. DIN 4102-B1 vagy megfelelő EN-vizsgálatok) az irányadó – nem pedig egy építésfelügyeleti vizsgálati tanúsítvány megléte.

Részletes jogi és szakmai besorolást a „Általános építésfelügyeleti vizsgálati tanúsítvány (abP)” című lexikoncikkünkben talál.

A lánggátló szerekkel történő impregnálás az anyagtól és az alkalmazási területtől függően különböző eljárásokkal történik.
Általánosan alkalmazott módszerek a permetezéses, mártásos, ecseteléses vagy öntéses eljárások, például nagy térfogatú vagy szabálytalan alakú anyagok, mint a szalmabálák esetében.

A választott eljárástól függetlenül döntő fontosságú, hogy a lánggátló szer behatoljon az anyagba, és ne csupán a felületre kerüljön fel. Az egyszerű benedvesítés vagy a felület enyhe bepermetezése nem elegendő a hatékony lánggátló kezeléshez.

A szükséges felhordási mennyiség az anyag nedvszívó képességétől függ. A cél a lehető legteljesebb áthatás, hogy az anyag felvegye és megtartsa a lánggátló szert. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az impregnálást addig kell folytatni, amíg az anyag láthatóan telítődik – ideális esetben közvetlenül azelőtt, hogy megindulna a lecsöpögés.

Csak megfelelő felhordási mennyiség esetén érhető el megbízható lángkésleltető hatás.

A nehezen éghető minőség szabvány szerinti igazolása kizárólag tanúsított vizsgálóintézetben végzett vizsgálattal lehetséges. Számos alkalmazás esetén azonban egy tájékoztató jellegű önellenőrző teszt hasznos lehet az impregnálás alapvető hatékonyságának megítéléséhez.

Egy elterjedt önellenőrző teszt abból áll, hogy a kezelt anyagot nyílt gázlánggal (pl. kereskedelmi forgalomban kapható öngyújtó, kb. 3–4 cm-es lángmagassággal) célzottan meggyújtják, miközben megfigyelik a gyulladási viselkedést.

Az ilyen önellenőrző tesztek biztonságos végrehajtását, értelmezhetőségét és korlátait a lánggátló szerekre vonatkozó alkalmazási és figyelmeztető útmutatóink részletesen ismertetik.

A TÜCHLER átfogó szolgáltatásokat kínál a lánggátló szerek kiválasztása, alkalmazása és vizsgálata területén. Célunk, hogy minden anyaghoz és minden alkalmazási esethez műszakilag megfelelő és átlátható megoldást találjunk a kívánt tűzvédelmi tulajdonságok eléréséhez.

Szolgáltatásaink többek között a következőket foglalják magukban:

• Műszaki tanácsadás a megfelelő lánggátló szerek kiválasztásához, az anyagtípushoz, az alkalmazási területhez és a kívánt anyagtulajdonságokhoz igazítva
• Impregnálási kísérletek és tájékoztató jellegű előtesztek elvégzése, a hatásosság alapvető megítélésére az adott anyagon
• Igazolások kiállítása a TÜCHLER által szakszerűen végzett impregnálás esetén, a megfelelő alkalmazás dokumentálására
• Akkreditált vizsgálóintézetekkel való szervezés és kommunikáció, beleértve a vizsgálat előkészítését, benyújtását és kísérését
• Hatóságokkal történő egyeztetés tervezett intézkedések előtt, például tűzvédelmi jogi kérdések vagy engedélyezések esetén
• Ipari ügyfelek támogatása üzemi kísérletek során, beleértve a lánggátló szerek gyártási folyamatokba történő integrálásának kíséretét

Szabványvizsgálatok: időigény és ráfordítás

A nehezen éghető minőség szabvány szerinti igazolásához az ECOGARD lánggátló szerrel kezelt anyagot akkreditált vizsgáló laboratóriumba kell benyújtani. A vizsgálati jegyzőkönyv kiállításáig szükséges idő az alkalmazott szabványtól és a vizsgálóintézet leterheltségétől függ:

• EN 13773 (textíliák): általában kb. 2–3 hét
• EN 13501 (építőipari termékek): gyakran több hónap, a gyakorlatban kb. 3 hónap

Kérjük, vegye figyelembe: az impregnálás, a minták előkészítése és a laboratóriumi vizsgálat költségei akkor is felmerülnek, ha a kívánt tűzvédelmi osztály nem kerül elérésre. Az előzetes tesztek és a szakszerű termékválasztás jelentősen hozzájárulnak ezen kockázat csökkentéséhez.

A lángvédelem célja a tűz kialakulásának megelőzése. A tűz legkorábbi szakaszában fejti ki hatását, és azt hivatott megakadályozni, hogy a szokásos gyújtóforrások – például nyílt láng, lámpatestek hőhatása vagy elektromos meghibásodások – meggyújtsanak egy anyagot, és ebből tűz keletkezzen.

Közterületi és kereskedelmi környezetben ezért nem alkalmazhatók normál módon éghető vagy könnyen gyulladó anyagok. Az anyagoknak vagy eredendően, vagy megfelelő kezelés révén nehezen éghetőnek, illetve nehezen gyulladónak kell lenniük ahhoz, hogy a keletkező tüzek hatékonyan megelőzhetők legyenek.

A lángvédelem nem arra szolgál, hogy egy már kialakult, teljes kifejlődésű tüzet megállítson, vagy szándékos gyújtogatást megakadályozzon. Célja kizárólag a megelőző tűzvédelem.

A működési elvről, a korlátokról és a helyes szakkifejezésekről részletes magyarázatot a TÜCHLER lexikonban talál.

Lexikoncikk: Mit kíván elérni a lángvédelem?

A lánggátló szerrel végzett lángvédelmi kezelés mindaddig hatásos marad, amíg a kezelt anyagot nem mossák ki, és nem éri erős vízterhelés.

Amennyiben intenzív átnedvesedés következik be, amely során a víz áthatol az anyagon és lecsöpög róla, a lánggátló szer kioldódhat az anyagból, vagy az anyagon belül úgy átrendeződhet, hogy helyenként vagy teljes egészében megszűnik a lánggátló hatás.

A mosási eljárások a lánggátló hatást teljes mértékben eltávolítják.

A tűzvédelemmel összefüggésben gyakran használnak olyan kifejezéseket, mint a nehezen gyulladó, nehezen éghető, nem éghető vagy lángvédett. Ezek a fogalmak azonban eltérő szakmai jelentéssel bírnak.

A nehezen gyulladó a DIN 4102 szabványban meghatározott fogalom, és a B1 építőanyag-osztálynak felel meg. Ez a megjelölés kizárólag akkor használható, ha megfelelő vizsgálati igazolás áll rendelkezésre.
A nehezen éghető egy általánosan használt gyűjtőfogalom, amelyet elsősorban az európai tűzvédelmi osztályokkal összefüggésben alkalmaznak. Arra szolgál, hogy az EN 13501 szerinti B vagy C osztályba, illetve az EN 13773 szerinti 1-es vagy 2-es osztályba tartozó anyagok tűzvédelmi tulajdonságait egyszerűen, közérthetően és gyorsan lehessen kommunikálni, anélkül hogy konkrét szabványos besorolást idéznénk. Maga a kifejezés nem jelent önálló szabványos osztályt.
A nem éghető olyan anyagokat jelöl, amelyek nem járulnak hozzá a tűzterheléshez, például az EN 13501 szerinti A1 vagy A2 osztályba tartozó anyagokat. Ez a tulajdonság az anyagból fakad, és impregnálással nem érhető el.
Az olyan kifejezések, mint a lángvédett vagy a nem gyúlékony, nem minősülnek szakkifejezéseknek, és nincs szabványos jelentésük.

E fogalmak részletes és szabványosan helyes magyarázatát a TÜCHLER lexikonban találja.

Lexikoncikk: A tűzvédelmi fogalmak helyes értelmezése